Raidoku Hayate

- HAYATE KELJ FEL! - üvölti a fülembe Raidoku, amire én csak felülök és megnézem az órát.
- Mit akarsz Raidoku? - kérdezem kómásan.
- VÉSZHELYZET VAN! - üvölt tovább és én felpattanok, hogy megnézzem, mi van, de mivel eléggé kicsi a albérlet gyorsan végignézem a lakást és látom, hogy semmi változás sincs, ugyanaz a hatalmas kupi, de semmi különös.
- Mi lenne az a hatalmas vészhelyzet? - kérdezem még mindig eléggé fáradtan.
- Elfogyott a banános fagyi! - veszi lejjebb a hangerőt, nemrég kiderült, hogy Raidoku nem evett még fagylaltot ezért vettem pár dobozzal, és ahogy elnézem nagyon megszerette a banánosat.
- Tehát menjünk el venni? - nézek rá kérdően, de már tudom is a választ.
- Még szép! - mondja, majd átváltozik a gömb alakba és elkezd követni mindenhova, felveszem a nadrágom és a pólóm, amire egy pulcsit veszek, mert kint eléggé hűvös van, miután kész vagyok az öltözködéssel gyorsan megmosom a fogam és már indulhatunk is. Kilépek a lakásból és bezárom az ajtót, a kulcsot meg zsebre vágom.
- Nem felejtettél el valamit? - kérdezi gúnyosan Raidoku.
- Szerintem nem miért? - gyorsan áttúrom a zsebeimet és eszembe jut, hogy bent maradt a pénztárcám – De a pénzt. - mondom, majd gyorsan visszamegyek érte, mikor leérünk a lépcsőházból az utcára meglepően nagy tömeg van.
- Hé! - kocogtatom meg egy fickó vállát – Mi ez a tömeg? - kérdezem és ő szinte csak elsétál mellettem – Ember hozzád beszélek! - rántom meg a vállát mire ő megfordul, és akkor látom meg, hogy akit eddig rángattam az nem egy férfi, hanem egy nő és valami fura cucc van a fülében, amiből zene hallatszik.
- Hé vigyázz mit csinálsz… - fordul meg, elakad a szava és gyorsan elfordul.
- Sajnálom, amiért ilyen modortalan voltam! - kérek bocsánatot mivel a templomban azt tanították, hogy a nőkkel kedvesnek kell lenni valamiért, amit sose magyaráztak el.
- S-semmi baj. - mondja és kiveszi a füleiből a két kis micsodát.
- Had kárpótoljalak, meghívlak egy fagylaltra! Amúgy ettél már? - kérdezem, amire ő csak döbbenten néz, de ez alatt van időm jobban megnézni, egy kicsivel alacsonyabb nálam, szép nőies a testalkata és egy egybe ruha van, rajta ami egy nagy szoknyában végződik, haja rózsaszínű, ahogy a szeme is a hajában két fura vászondarab van, de passzol az összképhez.
- Rendben. - mondja és az oda úton kiderült, hogy tizenöt éves és iskolába jár, de senkivel sem jön ki túl jól, amit furcsálltam mivel eléggé kedves lány, miközben beszélgetünk, valamiért sose engem néz, hanem kicsivel mellém pont oda ahol Raidoku gömb formában jön, de ebből a lányból nem igazán nézném ki, hogy egy sámán. Amikor odaértünk kiválasztottam egy kis eldugott asztalt a fagylaltozóban és kértünk négy fagyit, én kértem egy citromosat magamnak és egy banánosat Raidokunak, ő pedig egy epreset és egy cseresznyéset. A lány óvatosan körbenéz, hogy senki se figyel, minket majd halkan megkérdezi.
- Te is látod? - és odamutat Raidokura.
- Igen. De ez azt jelenti, hogy te is. - mondom halkan.
- Te egy sámán vagy? - kérdezi halkan.
- Igen. Miért te? - kérdezem vissza.
- Én is. - mosolyog rám barátságosan – Amúgy a nevem Houken Sakura. - mutatkozik be.
- Az én nevem pedig Raidoku Hayate, és ő itt a társam Raidoku. - és akkor Raidoku felveszi a teljes alakját és fölöttem lebeg.
- Hello! - köszön Raidoku.
- Neked is van védőszellemed? - kérdezem halkan.
- Persze! Mutasd meg magad Hotaru! - mondja, majd a talizmán a nyakában felizzik és megjelenik mögötte egy vörös és bíbor színű sárkány, aki hasonlóan néz, ki mint Raidoku.
- Örvendek a találkozásnak. - köszön a másik sárkány és közben egy rosszalló pillantást vet Raidokura – Úrnő a sárkánya. - súgja Sakura fülébe Hotaru.
- Most, hogy mondod, tényleg hasonlít. - súgja vissza.
- Amúgy hallunk mindent. - közlöm kicsit gúnyosan és ettől Raidoku felnevet, de a lány kicsit vészjóslóan néz és elvörösödik.
- Jól van, na! - pattan fel és az egész kávézó elkezd minket bámulni – Csak azt mondta, hogy túl sok fagyit eszek. - húz ki minket a kellemetlen helyzetből és mindenki visszafordul.
- Amúgy, hova valósi vagy? - terelem el a témát.
- Egy templomban tanultam harcművészetet három évvel ez ezelőttig. - mondja, és akkor veszem észre, hogy a jobb keze be van fáslizva – És te? - kérdez vissza.
- Ugyanez csak én idén fejeztem be. - mondom mosolyogva.
- Melyik templomban tanultál? - kérdezi kicsit közömbösen.
- A sárkányisten templomában, mármint tudom, hogy sok ilyen van, tehát inkább legyen villámisten, ott találkoztam Raidokuval is. – mondom bár és eléggé furcsán néz rám Sakura – Na és te? - kérdezem.
- A tűzisten templomában. - mondja és közben ő és a sárkánya szájára gonosz mosoly húzódik, felnézek Raidokura és látom a szemében, hogy ők nem lehetnek jóban a templomunkkal.
- Hotaru, hány éve létezel? - kérdezi gyanakodva.
- Kétszáz, de látom, emlékszel rám Raidoku. - nevet fel Hotaru.
- Ismeritek egymást? - kérdezem meglepve.
- Emlékszel az előző sámánomra? - kérdezi Raidoku.
- Igen. - mondom egyértelműen.
- Az a tűz nem baleset volt… - mondja Raidoku és közben látom Sakura szemében, hogy valamit nagyon tervez.
- Vicces kis csata volt, tőletek hányan is buktak el, talán Százan? Bezzeg mi egyetlen harcost sem vesztettünk. - meséli Hotaru.
- Fasza elolvadtak a fagyik. - jegyzem meg szomorúan és egyből mindenki fenyegetően rám néz – Jól van, befogom. - mondom és folytatja Hotarua mesét.
- Ha nem csaltok, akkor mi nyerünk! - kiállt ránk Hotaru vádlóan, amin nagyon felhúzom magam, felállok és ráütök a faasztalra, amin az olvadt fagyik vannak, és nyomban széttörik, az olvadt lötty meg a padlóra folyik.
- Most hagyd abba! Nem hagyom, hogy valaki így beszéljen a templomról! - üvöltök és látom, ahogy az emberek kiszaladnak a fagyizóból és az ablakokon keresztül videóznak, idesétál az eladó és ránk szól.
- Először is az asztalt remélem, kifizeti, és ezt lehetőleg kint intézzék el… - akarja befejezni a mondatot és Sakurával egyszerre ütjük ki egy-egy jobbegyenessel, amitől a faszi berepül a pult mögé. A tekintetünk egymásra mered és mindkettőnk mögött ott lebeg a védőszellemünk, ledobok a pultra ötvenezer yen-t.
- A tetőre most! - mondom Sakurának.
- Ott találkozunk. - nevet fel gúnyosan és elindul a lépcsőn felfele. Az emberek még mindig videóznak.
- Tünés mielőtt szétcsapok köztetek! - üvöltök rájuk és, mivel nem hallgatnak rám oda dobok egy asztalt, ami meglepően könnyű, és máris szaladnak akár a nyulak.
- Raidoku! - mondom, és ő már tudja, hogy mire gondolok, átváltozik a gömbformába és én belenyomom a mellkasomba a gömböt, érzem, ahogy kinőnek az agyaraim és a karmaim, és a bőröm kipikkelyesedik.
- Like a Dragon! - kiáltom és kiugrok az ablakon, neki a szemközti falnak, amiről szintén elugrok a fagyizó falának és így felugrálok egészen a tetőig, ami körülbelül tíz méter magasan van, mikor elkapom, a korlátot szétválasztom a lelkünket és felhúzom magam, meglepve látom, hogy Sakura már fent vár.
- Mi tartott eddig? - kérdezi gúnyosan Sakura.
- Nem beszélgetni jöttem! - mondom és ledobom magamról a pulcsit és a pólót, feltekerem a fáslit és beállok a kezdő pózba.
- Mi-miért vetted le a fölsőd? - kérdezi Sakura elpirulva.
- Zavarna a harcban. - mondom meglepődve.
- Azonnal vedd vissza te nudista! - mutogat rám, de én nem figyelek oda.
- Minek? - kérdezem.
- Csak-csak azért mert azt mondtam! - kiabál tovább, és közben eltakarja a szemét.
- Nem veszem fel, főleg azért nem, mert te mondtad. - gúnyolódok, de közben esik le, hogy ez olyan volt, mintha egy ovis mondta volna.
- Vedd már vissza! - kiabál teljesen idegesen.
- Nem hagynád abba? - kérdezem mérgesen.
- Ameddig fel nem veszed addig nem! - válaszol duzzogva.
- Harcolni jöttünk nem hisztizni! - kiabálok már én is mérgemben.
- Addig nem harcolok, ameddig fel nem veszed a pólód! - kiabál vissza.
- Akkor úgy győzlek le, hogy nem harcolsz! - mondom, és akkor jut eszembe, hogy mit mondtam és látom Sakura arcán az ördögi vigyort, hogy itt győzött és fel kell vennem a pólómat.
- Komolyan megütnél egy védtelen lányt? - mondja gúnyos hangnemben.
- Jól van na! Felveszem azt a szart. - mondom, miközben felveszem a pólót.
- Na így máris jobb! - veszi el a kezét a szeme elől.