Raidoku Hayate

Név: Raidoku Hayate
Nem: Férfi
Kaszt: Sámán
Szellem: Raidoku a villámsárkány.
Életkor: 16
Származás: Kína: Hong Kong
Tartózkodás: Japán: Tokyo
Jellem: Az egója hatalmas és szeret piszkálódni, de általában kedves, egy igazi szerencsétlen idióta, aki csak a harcban jó. Mindene a harc és nem fogadja el azt, ha veszít, addig edz, hogy kétszeresen visszafizesse azt, amit vele tettek. Más emberekkel barátságos, de könnyen felkapja a vizet és gyorsan le akarja rendezni harccal a problémákat, ha tehetné, mindent ezzel oldana meg.
Kinézet: 176 centi magas, eléggé izmos és jól táplált, haj szőke és az égnek áll, szemei aranyszínűek. Általában egy lila nadrág van rajta, egy fehér póló és edzőcipő, de ha teheti cipő és póló nélkül császkál, öklei be vannak fáslizva a folyamatos verekedés miatt.
Felszerelés: Ruhája és egy adag fásli.
Fegyver: Az öklei és fáslija.
Lakás: Tokyoban egy kis albérlet.
Beszédszín: Yellow

Előtörténet:
Apám és anyám egy hajókiránduláson vesztették életüket egy viharnak köszönhetően, én pedig valami csoda folytán túléltem és Japán partjainál vetett ki a tenger, néhány szerzetes talált meg és nevelt fel a sárkány harcművészeti templomában. A szüleim nevére már nem is emlékszem, de arra igen, hogy mindkettőjüknek aranyszínű haja és szeme volt. Mikor a sárkány szobor előtt meditáltunk sokszor gondoltam, arra, hogy a sárkány lehetett-e az, aki megmentett mivel az utolsó emlékem az, hogy hajóba belecsap a villám és én belezuhanok a tengerbe és elvesztem az eszméletem. Körülbelül tíz éves lehettem, amikor az edzésen megláttam, ahogy a sárkány ott lebeg a szobor fölött és engem néz, nagyon megrémültem és hanyatt vágódtam.
- Hayate-kun minden rendben? - szaladt oda hozzám a Sensei de én nem bírtam egy szót se mondani csak rámutattam a szoborra.
- A sárkányisten? Mi van vele? - néz oda a szoborhoz a Sensei és mintha ott se lenne.
~ Talán képzelődök? ~ gondolom magamban, de hiszen ha a Sensei se látja, akkor ez az egyetlen normális magyarázat.
- Te látsz engem? - kérdezi a sárkány meglepődve, mire én bólintok, és ő közelebb jön hozzám.
- Különös már majdnem kétszáz éve vagyok itt, de te vagy a második ember aki látsz engem, ezek szerinte te egy sámán vagy! – mutat rám rövid és vékony kezeivel – Emlékszem rád! Hat éve egy vihar tombolt a tengeren és belecsapott a villám pont melléd, éreztem benned, az élni akarást és a kitartást miközben próbáltál kifelé kapálózni a vízből ezért megszálltalak és kimentettem a tested, de soha nem gondoltam volna, hogy egy sámán vagy. - magyarázza a sárkány és akkor összeállt a kép, hogy hogyan menekültem meg és, hogy miért pont ebbe a templomba kerültem.
- Sámán? - nyögöm ki nagy nehezen – Én? - kérdezem vissza teljesen megdöbbenve.
- Gyorsan vigyétek a szobájába biztos túlságosan megerőltette magát. - parancsol rá a Sensei a többi diákra, akik bevisznek a szobámba és letesznek az ágyamra, de a sárkány egész úton követett.
- Remélem, tudod, hogy nagyon kevés ember képes látni a szellemeket. Különleges vagy, megvan benned minden, ami egy sámánhoz kell! Kitartás, Erő, Önbizalom és persze tehetség. - magyarázza, én pedig végre kezdem kapizsgálni, hogy miért nem látják a többiek őt, akkor rájöttem arra is, hogy nem fog bántani, mert azt már rég megtehette volna.
- H-hogy hívnak? - kérdezem remegő hangon.
- Raidoku vagyok a villám sárkány, de ebben a templomban valamiért sárkányistennek hívnak. - mutatkozik be barátságosan - Téged, hogy hívnak kölyök? - kérdezi komoly hangon.
- Hayate. - válaszolom határozottan. Ez után elmesélte, hogy a sámánok azok az emberek, akik kapcsolatot tudnak létrehozni a szellemekkel és egyesülni velük és együtt harcolni, miután jobban lettem kimentünk a közeli erdőbe gyakorolni a lélekfúzió. A lélekfúzió lényege az, hogy ő átváltozik, valamilyen furcsa gömbformába majd én ezt belenyomom a mellkasomba, és amikor egyesültünk akkor mindent tudunk a másikról. Együtt mozgunk, együtt érezzük a világot és együtt gondolkodunk, én tudom, amit ő tud és ő is azt, amit én. A kinézetem is más lesz mivel keveredik az övével olyan mintha pikkelyeim lennének és agyaram is nő nem meg ki ne felejtsük a karmokat se.
- Húúúú ez nagyon király! - mondom miközben a karmaimat és a pikkelyes bőrömet nézem.
- Jól figyelj Hayate, egy sámánnak kell egy védőszellem, aki mindig mellette van, én megtiszteltetésnek venném, ha egy ilyen bátor fiú mellett harcolhatnék! - mondja Raidoku.
- Harcolni? Miért több sámán is van? - kérdezem meglepődve bár a harc nincs, ellenemre amióta itt vagyok nagyon szeretek harcolni.
- Igen több is van, de nem mindegyik barátságos és majd sokan meg akarnak majd küzdeni veled. - magyarázza teljes beleéléssel, de valószínűleg igaza van bár nem értem miért ártana bárki, akit nem is ismerek – Annak idején élt még egy sámán ebben a templomban bár sajnos fiatalon halt meg egy tűzvészben ameddig társak voltunk sikerült kifejlesztenünk két technikát, amit most megtanítok neked. Az első a Lighting Ball! A Lighting Ball úgy tudod létrehozni, hogy összesűríted, az energiádat egy pontba majd elképzeled, hogy ez az energia egy gömb és miután létrehoztad a gömböt gyorsan lődd el, mert veszélyes, ha nálad marad! - mutatja meg először ő, hogy érezzem, hogyan is kell csinálni. - Lighting Ball! - kiálltjuk és egy eléggé kicsi labdát hoz létre, amit belelő egy közeli fába és kirobbant onnan egy kicsi gömbformát.
- Váo ez nagyon király! - mondom csillogó szemekkel – Most hagy én! - mondom, és közben elkezdem összpontosítani az energiát.
- Rendben csak vigyázz, hogy ne használj fel túl sok erőt, mert minél többet használsz… - próbál figyelmeztetni, de mivel nem, tudom még irányítani az energiát ezért egy emberi fej méretű gömböt hozok létre, ami ott helyben fel is robban – Annál erősebb lesz. - mondja, és közben látom, ahogy felettem lebeg, mert megszakította a lélekegyesülést én pedig a földön fekszek és ellenőrzöm, hogy mindegyik testrészem a helyén van. – Figyelsz te egyáltalán arra, amit mondok? - kérdezi mérgesen Raidoku.
- Figyelek én csak ki akartam próbálni, na! - feleselek, és közben persze próbálok nem odafigyelni a fájdalomra.
- Lehetőleg ne nyírd ki magad oké? - kérdezi gúnyosan.
- Oké. - mondom és közbe elkezdek nevetni majd újra, egyesülünk.
- Na, akkor jöjjön a második technika a neve Like a Dragon, ezzel a képességgel felgyorsítod a mozgásod és kitolod a tested fizikai korlátait ezért képes vagy nagyobbakat ugrani, vagy éppen megfelelően elosztani az esés erejét. Demonstrálom. - magyarázza, majd érzem, ahogy elkezd vibrálni a testem és egyszer csak könnyebbnek érzem magam. – Like a Dragon! - mondja, majd felugrunk és vagy két-három méter magasra felugrunk majd mikor leértünk ököllel belecsap a földbe és meg se éreztem, olyan volt mintha csak egy pár centiről estem volna le:
- Ez nagyoooooon Király! - ugrálok örömömben, mert ilyen menő dologgal még nem igazán találkoztam.
- Mielőtt elfelejteném, most már mindig melletted leszek, de nem említsd senkinek a templomban, mert az pánikot okozna, vagy éppen bolondnak néznének. - parancsol, rám majd megint szétválunk, és ismét látom, ahogy mellettem lebeg. Visszatértünk a templomba majd évekig úgy kellett tennem mintha csak a fáradság okozta volna azt, hogy akkor láttam őt, de minden este kimentünk az erdőbe és gyakoroltunk, hogy tudjam tökéletesen használni a képességeket, úgy, hogy nem robbanok fel tőlük.


- Hayate tökéletesítetted a Sárkányisten Kung Fu-t tizenhárom éve alatt erre egyedül csak te voltál képes a templom történetében, szeretnénk, ha itt maradnál és tanítanál, mint mester. - próbál meggyőzni a Sensei.
- Sajnálom Sensei, az én dolgom ebben az iskolában véget ért. Köszönök szépen mindent. - hajlok meg köszönetem jeléül és elindulok a kijárat felé.
- Várj, nem mehetsz el pénz nélkül! Minden tanítványnak, ha elhagyja, a templomot odaadjuk az adomány egy részét, hogy tudjon magának ételt, italt és lakást szerezni! - mondja a Sensei, majd utánam dob egy kis erszényt, elkapom és megnézem, hogy mi van benne és meglepődve látom, hogy egymillió Yen.
- Köszönöm Sensei! Ígérem, még visszatérek! - ígértem meg a Senseinek és magamnak is, miután kimentem a templomból elértem a nem messze lévő mágneses vonathoz.
- Jó napot! - köszön nekem egy fiatal jegyárus.
- Helló! Egy jegyet szeretnék! - mondom barátságosan.
- Rendben. Egy nevet legyen szíves mondani. - mosolyog rám barátságosan.
- Hayate. - válaszolom.
- Vezetéknév? - kérdezi meglepődve.
~ Basszus, hogy erre mért nem gondoltam. ~ cseszem le magam, de ekkor eszembe jut egy tök jó ötlet.
- Raidoku. Raidoku Hayate. - mosolygok rá a jegyárusra.
- MI? Miért használod a nevem. - kérdezi Raidoku meglepődve.
- Mert nincs jobb ötletem. - súgom hátra.
- Rendben van jó utat Tokyoba! Siessen két perc és indul. - mosolyog rám a jegyárus.
- Értem. Köszönöm és a viszont látásra. - mondom, és már szaladok is a vágányhoz, felszállok a vonatra, leülök egy székbe és egy pillanat alatt el is alszom, de ugyanabban a pillanatban már szól is egy gépi hang.
- Megérkeztünk Tokyoba, a vonat két perc múlva indul. - mondja a hang és én már fel is pattanok és kiszállok Japán fővárosába.
- Reszkess világ, jövök!

Képességek:

Lighting Ball/ Villám labda: Hayate lélekegyesülésben egy pontba összesűríti a Furyoku-ját és egy labda formájában kilövi azt. A labda mérete függ a beleadott Furyoku-tól és Reiyoku-tól is, ez a labda becsapódáskor robban.

Like a Dragon/Mint egy Sárkány: Hayate szétosztja a testében a Furyoku-t és ezzel stimulálja a sejteket és ezzel kitolja a fizikai korlátait ezért képes nagyobbakat ugrani [szint x 1,5 m] (olyan mintha repülne akár egy sárkány innen kapta a nevét) és sokkal gyorsabban mozog egy átlagembernél.

Hallo ! nos mindenek előtt IGEN TE EGY SÁMÁN VAGY ! X"DDD És léteznek más sámánok is XD Bocsi de a karaktered együgyűségén néha muszáj volt mosolyognom, de pont ez teszi őt egyedi és vicces karakterré. Azt hiszem a nyelvtanba nem tudok belekötni mert csak egy-két hibát találtam de azok nem szúrtak szemet nagyon. A történet eléggé érdekes volt és jól kigondoltad a helyszínt és a karakter fejlődését ezen a helyszínen. A kezdőképességeid is rendben vannak ezért csak annyit mondanék hogy I'M A DRAGON ! izé ELFOGADLAK!

Szint:1 / FU:100
Kezdő tőke :6000 ĐĐ

Kezdő képességek:


Név: Spirit Fusion / Lélekfúzió Leírás: A sámán egyesül az állati/mithical szellemmel, megkapva annak fizikai képességeit, mozgékonyságát, erejét. A sámán kinézete megváltozik kis mértékben a fúzió alatt, az állati szellem alakjával mixeli a sajátját. A sámán ez által képes lesz használni azon pályázott képességeit, melyeket kezdéskor pályázott be.

Lighting Ball/ Villám labda: Hayate lélekegyesülésben egy pontba összesűríti a Furyoku-ját és egy labda formájában kilövi azt. A labda mérete függ a beleadott Furyoku-tól és Reiyoku-tól is, ez a labda becsapódáskor robban.

Like a Dragon/Mint egy Sárkány: Hayate szétosztja a testében a Furyoku-t és ezzel stimulálja a sejteket és ezzel kitolja a fizikai korlátait ezért képes nagyobbakat ugrani [szint x 1,5 m] (olyan mintha repülne akár egy sárkány innen kapta a nevét) és sokkal gyorsabban mozog egy átlagembernél.