Dohate

Név: Dohate (jelentése: föld fia)
Nem: Férfi
Kor: ?
Kaszt: Sámán
Szellem: Yurek - föld elementál
Származás: Észak Amerika (indián)
Tartózkodás: Japán
Jellem: Dohate jelleme még nem igazán alakult ki, mivel nem igazán ápolt kapcsolatokat emberekkel, és nem is nagyon szeretne. Szeret a természetben lenni, egyedül, csak a szellemével lógva, bámulva az eget. Ha teheti kerüli az embereket és a városokat, de a kaland szaga mégis gyakran becsábítja. Épületbe nem teszi be a lábát, ha csak teheti.
Kinézet: Dohate 170 centi magas, izmos, szikár alkatú fiú. Ha teheti egy darab ágyékkötőt visel, de városba természetesen összeturkál magának valami ruhát. Maszkjától soha, de soha nem válik meg.
Felszerelés: Íj és egy tegez nyíl, no meg a maszkja, amitől sohasem válik meg.
Képességek:

Kőbőr /Stone Skin/: Dohate kőtörmelékkel vonja be magát, ezáltal védelmet kap mind a fizikai mind az elemi támadások ellen. Szigeteli a hőt és az elektromos áramot, és minden ezen alapuló támadást egy bizonyos mértékig, akárcsak a szél és jég eleműeket, illetve tompítja a fizikai behatásokat (kardvágás). Cserébe lassabban mozog egy kicsit, illetve jelentősen gyengébb lesz a víz elemű támadásokkal szemben.

Kőnyíl /Stone Arrow/: Dohate képes a környezetében lévő földet (akár a port is) a nyila köré gyűjteni, és megkeményíteni azt rajta. Ezek után képes a kilőtt nyíl irányát egyszer megváltoztatni, illetve nagyobb pusztító erővel rendelkezik a bevonat miatt.

Előtörténet:

-Üdvözöljük önöket a Panem légitársaság fedélzetén. Repülési magasságunk tízezer láb, a gépünk tizenhat óra múlva éri el Tokyót. Kérjük élvezzék az utazást. -mondja egy stewardess hangja a mikrofonba. Én lecsukom a szememet, és próbálok aludni. Utálom a repülőket. No nem mintha az álmaim jobbak lennének.
„Hideg, sötét éjszaka van, a felhők eltakarják az eget. A coyotok az égre vonyítanak, ahogy érzik a vér szagát. Én kábultan fekszem a földön, azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok. Lassan, nehezen mozdítom meg a kezemet, ólmosan nehéz minden tagom. Egyszer csak a füst illata tölti be az orromat... Füst! Valami ég! Felpattanok, és körülnézek, a könnyek elhomályosítják a látásomat. Valami nagy és piros dolog van tőlem nem messze, talán húsz lépésre, és minden lángol körülötte. Négykézláb, botorkálva kezdek el botladozva menekülni a tűz elől. Talán nem vesz észre, talán sikerül megmenekülnöm!
Vakon, ösztönösen megyek egyre tovább, valami belső erő hajt. Egyszer csak azt érzem, hogy a kezeim már nem a puha földön támaszkodnak, hanem sziklán. Azonnal tudom hol vagyok, a törzsünk ősi szentélyében, egy barlangban. A barlangot törzsünk egy ősi földszellemnek szentelte, és mindig is tilos volt idejönnünk. De ez már nem számít. Semmi sem számít, most, hogy minden odalett. Felállok, letörlöm a könnyeimet az arcomról. A barlang valahogy megnyugtat, nem is érzem az odakint tomboló lángfergeteget. Elindulok befelé, nem tudom miért, valami belső erő hajt. Egyszerűen csak tudom, hogy mennem kell.
Nem tudom meddig botorkálok a sötétben, amikor elérek egy hatalmas, kőből faragott totemoszlophoz. Nem tudom mit keres itt, nem is értem. Biztos annak a szellemnek a toteme. Felemelem a kezemet, hogy megérintsem, de abban a pillanatban egy mély, dübörgő hang szólal meg, a morajló kövek hangján.
~Mit akarsz itt? -a hang megijeszt, de egyben nyugtató is. Ösztönösen hátralépek egyet, és a fenekemre esek.
-A tűz... megölte őket... mindennek vége. -szipogom könnyeimmel küszködve.
~És te mit akarsz tőlem? -kérdi haragvóan, mint édesapám, amikor felébresztem álmából.
-Nem tudom... de mindig azt mondta a vezetőnk, hogy minket a föld védelmez, hogy Yurek szelleme vigyáz ránk.
~Hogy hívták az elöljárótokat? -a hangjából eltűnt a harag, inkább érdeklődő.
-Dohate.
~Tudod mit jelent a neve?
-Föld fia. -a szavak ösztönösen törnek elő belőlem.
~Sejtettem... nem igazán akartam, hogy már ez legyen. De végül is ideje volt, lassan eltelik újabb ötszáz év.
-Micsodát? Mi legyen?
~Az elöljárótok neve nem csak egy név, az ő maga. A törzsed egy vezetője több ezer éve kötött velem szövetséget, hogy a család egy kiválasztott tagja mindig képes legyen bánni az erőmmel, akárhány év is telt el a szövetség kötése óta. Cserébe a törzsed itt maradt, és vigyázott a természetre. A Dohate nem csak egy név, az a mindenkori vezető neve, a kiválasztottam, akit idehúz a szíve, amikor szüksége van rám. Legtöbbször a Dohate kiléte csak felnőttkorában tűnik fel, de ez ötszáz évente másképp alakul. Minden ötszázadik évben, a sámán torna megrendezésekor a Dohate kapcsolata erősebb a földdel, mint a korábbiaké, és már gyermekkorában ide jön.
-És ez mivel jár?
~Azzal, hogy én leszek az őrszellemed. Mostantól veled tartok mindenhova életed végéig, a rendelkezésedre bocsájtom az erőmet, egészen halálodig, amikor visszatérek ide. Csak hogy tudd, csak az ötszáz évente születő Dohaték hagyhatják el a hegyem környékét, különben a szövetség felbomlana, úgyhogy érezd magad megtisztelve.”
A turbulencia megrázza az egész gépet, riadtan ébredek fel. Nem szeretem, ha nincs föld a közelemben, nem érzem magam biztonságban. De nincs mit tenni, most már fent vagyok.
Nincs túl sok kedvem aludni, úgyhogy csak bámulok magam elé. Felidézem magamban, amikor évekkel később visszatértem a néhai törzsünk területére, és megtaláltam a maszkot és az íjat a tegezzel. Nem is tudom, miért tértem vissza, talán csak látni akartam, mi lett a törzsünk helyéből. Csak üszök és hamu maradt, még a fű sem nőtt ki, a csontok teljesen eltűntek, ha maradtak egyáltalán a tűz után.
Hosszan, nagyon hosszan tanultam, és edzettem magamat, mire idáig jutottam. Az erdőben vadászattal tartottam el magamat, illetve növényeket gyűjtöttem. A városokat elkerültem amennyire csak lehetett, ahogy az embereket is. De végül nem volt más választás, a szellemek elhozták a hírt Hao, a törzsem kiirtójának haláláról. Elvesztettem a bosszúvágyat, ami addig hajtott, és nem tudtam mit tegyek. Végül idén, hat évvel később hallottam, hogy új sámántorna van, és eldöntöttem, hogy indulok. Hogy miért megyek pont japánba? Nem tudom, Yurek tanácsolta. Csak abban reménykedem, hogy sikerül a tökélyre fejlesztenem az erőmet, és valami célt találnom a létezésemnek.

Nos tehát vágjunk a közepébe!
Látszik rajtad, hogy nem az első fórumod, de még mindig van mit fejlődnöd. Sok a helyesírási hibád és van néhány mindfuck jelenet például maszkban te az életben nem jutsz fel egy repülőre legálisan, vagy a kis beszélgetés a szellemeddel (már ha vele beszéltél) nem igazán derül ki belőle, hogy miért is csatlakozik hozzád de a story magában egész jó, a képességek nem túl erősek mégis ötletesek és ezenkívül megfelel a követelményeknek ezért nincs okom ELUTASÍTANi tehát drága föld gyermekem örömmel közlöm veled, hogy az előtörténetedet elfogadom!