Név: Akuma Musuko
Nem: Férfi
Kaszt: Sámán
Életkor: 18
Származás: Magyar
Tartózkodás: Japán
Jellem: Csöndes, és napi szinten edz, hogy ő legyen a legerősebb. Mióta találkozott a szellemével mindene a harc. Imád az esőben állni.
Kinézet: 170 cm magas, nem túl izmos, de nem is nyápic, haja hosszú, feketére vagy kékre van festetve de néha meghagyja alap fehérre, szeme tűz vörös. Fekete vagy sötét kék a nadrágja, sötétkék vagy fehér pulóvere alatt fekete vagy fehér pólót hord,de szívesen járkál póló nélkül. Mellkasán egy hatalmas vágás található. Hosszú szárú tornacipőben jár-kel vagy mezítláb.
Felszerelés: A sima egyszerű ruhája és a kunaik.
Fegyver: Kunai
Lakás: Háza amit apjától kapott.
Szellem: Akuma Neko – Tűz macska démon
Elő történet:Történetem már születésemkor kezdődött, hiszen az óta ismerem az ikertestvéremet Akuma Fumeit. Apánk már jóval születésünk előtt eldöntötte, hogy én viszem tovább a családi vállalkozást és Fumei lesz a család sámánja. Ez az iskola kezdetéig jól is ment. Aztán kezdődött a probléma ugyanis nekem sose ment a tanulás testvérkémnek meg sosem ment a sámánkodás. Egy ideig megvoltunk úgy hogy ő segített nekem tanulni így nem lett totális bukás, én pedig segítettem neki a szellemek kezelésében. De aztán amikor már nem csak egyesülni kellett a szellemmel és nekem nem csak dolgozatokra kellett készülnöm, hanem vizsgáim is voltak akkor már semmi sem ment jól. Egy ideig még bírtuk aztán lett egy könnyű korszak az iskolában apám meg már nem várt el sokat a testvéremtől. Engem be akartak íratni gimnáziumba állítólag Magyarország egyik leghíresebb iskolája. Be is kerültem, mert apám idősebb Akuma Musuko egy nagy japán cég elnöke. De apám már születésem előtt tudta, hogy lesz egy gyereke és oda szeretné íratni. Ezért még felesége sem volt mikor áthelyeztette a cég központot Budapestre. Hát igen és most tartunk, itt első iskola nap. Valójában fele olyan okos se vagyok, mint a többiek és mivel Fumeinek a sámán kiképzésére kell koncentrálnia ezért nem járhatott ide velem és így még segíteni se tud. Neki halasztania kell egy évet utána meg valami könnyű iskolában kijárja a tizenkettőt és vége a tanulmányainak. Most hogy itt vagyok az első napon rájöttem, hogy nekem semmi keresni valóm sincs itt Fumei jobban megérdemelné, hogy idejárjon. Hatalmas és hosszú folyosók tele tabló képekkel és rengeteg trófea szekrény benne tanulmányi versenyen szerzett kupákkal. Amint megkaptam a papírt miszerint a 202-es terem az osztálytermem-elindultam, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzek meg pár kupát.
~
Hát igen én sose fogok ilyeneket kapni, mint hogy „Legszorgalmasabb diák” vagy az „Osztály első” trófeát sem fogják nekem adni...~
Na meg is jöttünk, ideje bemenni. Vajon milyen lesz az új osztály? Mindenki olyan stréber, okos tojás itt?Hát nem csalódtam a megérzéseimben mindenki csendben ül egy padban és olvas.
~
Basszus! Nem maradt üres pad, most ülhetek valami stréber mellé -.-’’ Na de legalább a sarok szabad.-
Szia! Ide ülhetek? – kérdeztem kicsit megszeppenve.
-
Persze, nyugodtan! Meganenak hívnak. És téged?-
A nevem Musuko! – Mondtam egyre nyugodtabb hangon.
*RINGGGG! – hangzott a csöngő.
Én természetesen azt se tudtam, hogy milyen óra lesz, próbáltam megnézni Megane könyveit, mert nem akartam hülyének tűnni, hogy már az első nap felkészületlen vagyok, de minden, hiába mert minden könyve piros borítóba volt kötve. Hát mégis meg kellett kérdeznem, így hát oda súgtam a fülébe:
-
Milyen óra lesz?Mikor épp súgta volna a választ a fülembe a tanár felcsapta a lábát az asztalunkra és ránk kiabált, hogy ne beszélgessünk. Mindenki nagy gülü szemekkel bámult minket.
~ Szerintem, főleg azért mert Megane eléggé széplány én meg nem vagyok a legszebb fiú. Nem is tudom, hogy juthatott eszembe pont mellé ülni, de jobb, mint egy szeplős kisfiú mellé ülni.
Hát végül is vége lett az első napnak és nem is volt olyan szörnyű.
Már 14 éves voltam, amikor már végleg feladtuk nem bírtuk tovább én egyszerűen a tantárgyak feléből bukásra álltam pedig még Megane is segített, Fumei pedig már a saját szellemét se tudta irányítani. Ekkor találtuk ki, hogy mivel csak a hajunk színe különbözik (az enyém fekete az övé fehér) ezért mind a ketten befestetjük és szerepet cserélünk úgy, hogy a kettőnk titka lesz. Ez addig működött amíg Megane észre nem vette, hogy hirtelen szín ötös lettem és rondább lett az írásom. Sajnos ezek után szaglászni kezdett utánam és kiderített ezt, azt. Így kénytelenek voltunk beavatni a dolgokba, de azt mondtuk neki, hogy azért van, hogy nekem ne kelljen tanulni ő pedig szívesen tanul helyettem. A terv csak ott bukott, meg hogy apánk nem hitte el, hogy csoda történt és mind a ketten megtáltosodtunk. Ezért hát családi tanácsot hívott össze hogy letisztázzuk.
-
Nos, fiúk mi folyik itt? – kérdezte komoly hangon apám.
-
MIÉRT GYANAKODSZ, RÁNK APÁM MIÉRT NEM ÖRÜLSZ A SIKERÜNKNEK?! – válaszoltuk megilletődött hangon.
-
Igazatok van fiúk, semmi okom gyanakodni inkább mennyük el és ünnepeljük meg a sikeres évet!~
Huhhhhh... Legalább már ő nem gyanakszik.Így aztán teltek múltak a napok, míg már majdnem teljesen el is felejtettük a saját nevünket is.
- Karácsony előtt egy héttel –
Az utolsó tanítási napra én mentem be mivel már nagyon hiányzott az osztály.
~
Okos tojás kis él tanulók, akik nagyrészt nem törődnek mással csak magukkal, de akkor is hiányoztak (főleg Megane).Meganenak nem mondtam, hogy nem Fumei vagyok, hogy egy kicsit ki tudjam használni a helyzetet, hát kérdezgettem egy kicsit magamról (mivel az első 2-3 hónapban még én jártam be).
-
Mond csak Megane mit gondolsz a tesómról, már, mint Musukoról?-
Ezt most miért kérdezed? Hiszen én alig ismerem, de ha már kérdezted... Nagyon tetszik, hogy kilóg a sorból, és hogy nem zavarja, ha megbukik. Tudod, én óvoda óta úgy vagyok nevelve, hogy szóba se állhattam azokkal, akik nem jó, rendes, és jól nevelt gyerekek, arról pedig szó sem eshetett, hogy egy fiúval kapcsolatom lehessen. De most nagyon örülnék neki, hogy ha többet találkozhatnék vele, csak hogy nem elég hogy alig jár be és helyette te jársz be, még apám se örül neki. Apám belát a rendszerbe és mindig mondja nekem, hogyha nem maximum pontos lesz a dolgozatod, hogy én egy igazi bajkeverő mellé ültem, és akkor gondolj bele, hogy mi lenne hogyha Musuko járna be.-
Értem és köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Musuko is már nagyon vágyik, hogy bejöjjön és lásson téged.Ezek után haza rohantam és egész téli szünetben SMSeket küldtem neki, beszélgettünk, találkozgattunk, összejöttünk. Már minden egyenesbe jött, egészen jól álltam a tanulással rendesen bejártam az iskolába, Fumei is elvolt valahogy, de egy nap Megane nem jött be, még nem aggódtam, gondolván hogy biztos csak megfázott ugyanis az apja, ha már egyet tüsszent, akkor már nem engedi iskolába. Aztán hiába hívogattam, hiába írtam neki nem válaszolt, ekkor már aggódni kezdtem, de még mindig volt bennem remény hogy hátha csak nem engedik telefonálni, hogy had, pihenhessen. Aztán már hetekig nem jött be, és az osztályfőnök is bevallotta, hogy valójában már majdnem 2 hete elköltöztek. Utána már kérdeztem az igazgatót, sőt az összes barátját, de nem tudta senki hogy hova költöztek. Fumei egy ideig még tartotta bennem a lelket, mondogatta, hogy úgy is hívni fog. Nos, hát igen nekem ez volt a legrosszabb évem mivel utána történt mindenféle szörnyűség. A szüleink pár napra rá elváltak apa vitt engem és mivel anyánk nem vállalta a tesómat ezért a nagypapihoz költözött, hogy ő fojtassa a sámán edzését. Ezek után a papit beavattuk, hogy ha így halad tovább apa megtudja a csereberét és akkor nekünk végünk. Ezért a nagypapa hozzánk költözött és cserével engem képzett, első fegyverem is oda adta, nagyon örültem is neki rögtön edzésbe is kezdünk. Kunaikat kaptam szerencsére jól célzok így nem kellett sokat vacakolnom a dobással. Aztán már nem is tudom, hogy hogyan de apával is tisztáztuk ezt a csere dolgot, nagyon nem haragudott, egy kis büntetéssel meg úsztuk. Aztán apa és a papus ragaszkodtak hozzá, hogy válasszak magamnak szellemet. Hoztak nekem minden erős katonának a szellemét, lehozták volna nekem a csillagot is az égről, csak éppen azt, nem akire szükségem volt. Aztán sok keresés után végül egy japán tűz macska démonra, Akuma Nekora esett a választás. Jól kijöttünk egymással, még jókat is tudtam vele beszélgetni. Már igazán jól ment minden mikor apám azt mondta, hogy nagyapám meghalt. Ezért egy ideig szünetelt az edzésem, aztán viszont apámnak javult az üzleti helyzete ezért ráért és mindent elmagyarázott Fumeinek és most ő folytatja az edzésem. Ezek után úgy éreztem, hogy minden megjavult, mivel már nem volt okunk maradni ugyanis már se én se Fumei nem jártunk suliba ezért visszaköltöztünk japánba és onnan folytatta apám az üzleti ügyeit. Így könnyebb volt tárgyalni ezért több ideje volt ránk, több családi programunk. Most pedig mivel így már egyikőnk se jár suliba apánk vett nekünk egy házat. Gyönyörű szép az a ház egy ikerház külön szoba van Nekonak külön nekem és az ikerház másik fele Fumeié. Ezután minden jobban ment mind a ketten találtunk munkát, az edzés is jobban ment. Aztán most már végre igazi sámánnak mondhatom magamat.
Képesség:Tűz pajzs /fire shield/: Egy pajzs képződik elém amin nem hatolhat át semmi. Viszont csak rövid ideig használható..
Tűz penge / fire blade/: A kard pengéje lángolni kezd és megnő a mérete.
Fény kioltás / light extinction/: Minden fényt kiolt, ami a közelben van, hogy a csatatér vak sötétbe boruljon, mivel egyesültem a szellememmel én, is mint a macskák látok a sötétben.