Név: Kietsume Slice
Nem: Férfi
Kaszt: Sámán
Életkor: 16 év
Származás: Japán
Tartózkodás: Japán
Jellem: Lenéző legfőképpen, nem nagyon szokott másokkal társalogni a testvérén kívül, bár ez talán az elzártság miatt van. Saját szabályai szerint él, nem sűrűn hallgat másokra. Szeret erőből megoldani mindent.
Kinézet: Körülbelül akkora mint a testvére, a korukbelieknél alig pár centivel nagyobb. Családjukhoz híven sárga szempárral rendelkezik, és hosszú fehér haja van, amit kötött börszíjjal és tűkkel fog össze. Egy kis táskát cipel a hátán, amiben mikor mit hord, amire szükség van, megesik, hogy olykor üres. Szálkás testét egy hálós ruhával fedi, ami felett egy mellény van.
Felszerelés/ fegyver: A derekára van erősítve egy 17 cm-es tőr, és a táskája melett hordja a fő fegyverét, egy lándzsát, melyre családi szimbólumok vannak vésve.
Lakás:
Előtörténet:
-= A Kietsumek család Japán egy apró szigetét birtokló Ősi Sámán család. Hírük közel sem mondható jónak. De mikor nagy volt a szükség, rájuk lehetett számítani megfelelő ellenszolgáltatásért. A különc dinasztia magával szemben is igen nagy elvárásokat állított. Nem minden leszármazott élhetett a szigeten. Idegeneknek a szigetre lépni egyenlő volt a halállal. A család több, gyengébb szellemmel védte a birtokot. A Palota maga volt a sziget. Azok akik a szigetre léptek szörnyűséges kínhalállal lakoltak tetteikért. Megkínzott lelkük pedig a mai napig egy külön épületben senyved az idők végezetéig. Esténkén ezek a lelkek oly keservesen jajgatnak, hogy az néha áthallatszik a szárazföldre. A család igazi hírnevét talán az a szellem hozta meg aki apáról fiúra szállva öröklődött a családban. Ez a szellem maga volt a féktelen elemi erő. A legnagyobb energia ami a természetben e bolygón megtalálható. Ez az erő a Villámokban és viharokban rejtőzik a mai napig. =-
Egy ilyen családba született bele a két fivér, akiknek a dolga volt, hogy fenttartsák és tovább vigyék a család hagyományait, a vérvonalat, hogy további sámánokkal bővítség a Kietsume családot. Révén, hogy megjelent a jel, a szemük színe élénk sárga, tudták, hogy Sámánoknak születtek. Ezért nem is bántak velük kesztyűs kézzel, a vizsgáikat le kellett tenniük, kemény fizikai edzésekben vettek részt, és megtanultak mind a ketten legalább egy közelharci fegyver ismeretét, melyeket tökélyre fejlesztettek. Slice választása a lándzsa volt. Ezért is döntötte el hamar, hogy amikor eljön az idő, Ő melyik szellemet fogja megkeresni és harmóniát, kapcsolatot kialakítani vele. Csak egy olyan régmúlt időkből származó jöhetett szóba a számára, ki egy nagy hadvezér volt...
El is érkezett a pillanat, amikor külön kellett válnia a testvérétől, életükben talán először. Mindig fontos támpont volt az egyik a másiknak, de sajnos nem lehet mindent együtt csinálni. Van az a pont, mint most a szellem választása, hogy egyedül kell megtenni a lépéseket. El is indult, hogy megjárja a kiállítást, ahol Leonidasz király lándzsája és pajzsa pihent egy üvegvitrin mögött. Ha valahol, akkor ott megtalálja, vagy megtudja idézni a szellemet, a saját fegyverei körül. Csak el kell jutnia a kiállításra, és betörnie, majd rávenni, hogy vele tartson, amíg tart az élete.
Szerencséje volt, legalábbis annyi tekintetben, hogy van egy szervezet, amely most a világ számos pontján bemutatja az Ókori hadviselés eszközeit és a nagy vezérek fent maradt tárgyait, köztük a spártai Leonidasz király lándzsáját és pajzsait, és az első megállója ennek a kiállításnak Japánban van.
Vin-t hátra hagyva, hajóra szállt, és megindult a fővárosba a kiállításra, egy kis éjszakai túrára. Nem vitt magával mást, csak a lándzsáját, és teljesen feketébe öltözött, még a haját is a ruhája alá rejtette. Teljesen feketében, az aranyszínű fegyverrel osont be a szellőző berendezésen, egészen a spártai kiállítóterembe. Ott lenyűgöző kép fogatta, miután sikeresen behatolt. A biztonsági rendszeren kívül a gyönyörű fegyverektől szinte megfájdúlt a szíve. Legszívesebben mindegyiket forgatta volna egy ideig, főleg Leonidasz fegyverét, mely egy emelvényen pihent a pajzsa és sisakja mellett, egy vastag golyóálló üveg mögött. Közelebb lépkedett, és egy mély rekedt hang szólította meg, elsőre egy számára idegen nyelven. Oldalra kapta a fejét, és a sötét sarokban egy arany és vörös színpen pompázó harcos ült, aranyszínű sisakja a fején, nagy kerek pajzsa a vállának támasztva, vörös köpenye maga alá gyűrve, és egy nagy lándzsa arany véggel a másik vállának, a kulcscsontjának közel támasztva. Slice gyorsan előkapta a saját fegyverét, rá szegezte, közben lehúzta a fejéről a fekete selymet, mely a száját takarta. Szóváltásba egyeledtek. Kiderült, hogy a szellem, az nem más, mint akit keresett. Leonidasz, a nagy spártai király szelleme volt az. Elmondta neki a céljait, hogy azért kereste meg, hogy segítségére legyen, hogy Ő legyen az Őrszelleme. Nem kellett sokat győzködni, csak elmondta neki a lényeget, hogy együtt harcolhatnak, nagy dicsőségekre tehetnek szert, az egész világ ismerni fogja őket. Leonidasz sok hasonlóságot vélt felfedezni Slice mentalitása és a spártai mentalitás között, valójában ez tetszett meg neki igazán, ezért ment bele és megtörtént az első egyesülés. Leonidasz használta a testet, és úgy mozgott, mint hajdanán a Nagy Királyok korában. Meglelte az Őrszellem a Sámánját és a Sámán az Őrszellemét.
Mire sikerült visszatérnie a szigetre, már Vin is szert tett egy szellemre. Egy igen erős és elsöprő erejű szellemre. Bemutatta a saját szellemét, mely egy kis gömb formájában jelent meg, barna színű volt, arany sisakkal a fején, és egy nagy vágás a bal szemén, mely a sisakjába nyúlt bele.
Képességek:
Egyesülés.
Egyelőre csak egyesülni tud a szellemével, így csak Leonidasz harcol az Ő testét megszállva, az ősi spártai harcstílust használva.