A Sámán Király alapú szerepjáték ahol a kalandozhatsz a sámánok izgalmas világában.
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Dullahan átka

Go down 
SzerzőÜzenet
FaustVlll

avatar

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2012. Aug. 07.
Age : 25
Tartózkodási hely : Elizám ölében fekve

Character sheet
Furyoku:
2/1  (2/1)

TémanyitásTárgy: A Dullahan átka   Vas. Júl. 21, 2013 6:52 am


A Dullahan átka


résztvevők:
Hijirikawa Miyako 100 FU
Raidoku Hayate 400 FU
Zack Valdorf 100 FU

Utunk ezúttal Írországba vezet minket. Egy ködös, esős, sötét, ám gyönyörű helyre. A nap sugarai helyenként nyílegyenesen sütnek le a földre, megvilágítva a gyönyörű zöldellő mezőket és a hatalmas erdőségeket. Az ország nagy része ilyen természeti csoda és mint minden csodának, ennek is megvannak a maga rejtélyei és hiedelmei. Írország már a középkorban is otthona volt számos mitikus lénynek és históriának melyek ezeket a lényeket övezik. Minden lénynek megvan a maga szerepe a természetben, melyet betölt, ám vannak olyanok akik valami szörnyűség folytán rossz útra térnek. A Sámánvilág közkedvelt úti célja ez az ország, mivel itt számos mitikus lény szellemével és emberi szellemekkel is lehet találkozni. Posztotokban a jelenlegi tartózkodási helyetektől kell elindulnotok Írország irányába. Több módja is van annak, hogy tudomást szerezzetek ennek az országnak a sámánok számára nyújtott kincseiről. Turisztikai központok nagy kivetítő falain mindig található pár, az egyszerű ember számára láthatatlan felkérés/ ajánlat, továbbá ugyanilyen weboldalak is léteznek a neten, melyekre sámánok képesek csak rábukkanni, mivel az emberek csupán hibaüzeneteket, vagy fehérséget látnak itt. Posztotokban jussatok el Írországba, a Dublini repülőtéren értek földet, majd vegyétek az irányt a híresen meseszép vidéki Ír falvak és tájak felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hijirikawa Miyako
Sámán
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2013. Jun. 23.
Age : 24

Character sheet
Furyoku:
100/400  (100/400)

TémanyitásTárgy: Re: A Dullahan átka   Kedd Júl. 23, 2013 12:16 am

Fáradtan léptem be a szobám ajtaján. Már azt hittem soha nem lesz vége a mai tanítási napnak. Táskámat lezseren vágtam le a földre, majd egyenesen be akartam esni az ágyamba, nem törődve máma már semmivel, de a műveletben megakadályozott valami, helyesbítve: valaki.
- Mi a csudát művelsz az ágyamon? – állok meg a dűlési kísérlet során egy lábon, majd kezeimmel madár módjára csapkodva tornászom vissza magamat normális állásba, hogy aztán kiegyenesedve legalább kiállásommal megmutassam az ágyamat bitorlónak, hogy mennyire nem nyerte el tetszésemet az, hogy kitúrt onnét „előkelő” személye. Ugyanis hangom tökéletesen árulkodott a zavart idegességtől, mely úrrá lett rajtam. Nem tehetek róla, nem vagyok hozzászokva, hogy egy szellemmel osszam meg a szobámat! De ha nem lenne elég, hogy roppantul kellemetlenül éreztem magam az imént majdnem megejtett felelőtlen húzásom okán. Az, hogy a generális még rám sem hederített már csak hab volt a tortán.
- M… mit művelsz? – kérdezem felfújt pocokarccal, meglengetve tenyeremet szeme előtt. Most vagy a szellemek szokása nyitott szemmel szunyókálni, vagy megint csak magába szippantotta a kezében tartott magazin. Nem gondoltam volna, hogy egy régi, történelmi személy szelleme ennyire kapó a mai világ dolgaira. Az újságban a mostani divatok mellett tartalmazta a világ legfrissebb híreit is, s ha mindez nem lenne elég szaftos sztárpletykák is találhatóak voltak benne, illetve különböző elméleti játékok, keresd meg a szavakat, rejtvény, illetve kvízek. Emiatt a hetilapnak köszönhetően lassacskán azt vettem észre magamon, hogy mennyire nem követem a mai világ dolgait, olyan sztárokról képes időnként Ramiel generális mesélni, akiről eddig azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák.
- Hm… nahát Lady, hazaértél? – teszi fel nekem kisvártatva a rendkívül egyértelmű válasszal rendelkező kérdést, elszakítva pillantását a magazintól. Szinte éreztem, ahogy szégyenjelek sokasága húzódik végig halántékomon, miközben arcom érzéketlen „Most komolyan?”- kérdést hangoztató mimikát öltött magára.
- Mint láthatod – morogtam orrom alatt. - De mit kerese…
- Ezt nézd – tartotta elém az újságot nyitva az egyik oldalánál, kifejezetten egy cikkre felhívva a figyelmemet. A kis szövegbuborék igen eldugott helyen volt, egy cikk sarkában, apró betűkkel reklámozva tartalmát. Nem, nem is reklámozva, inkább mintha a szemfüleseknek lett volna odakészítve. Ha a generális nem hívja fel rá a figyelmemet, észre se vettem volna és már kezdtem volna részletes ecsetelésbe fogni a képen lévő szmokingos alakról, hogy miért nem nyerte el a tetszésemet… - Ez a szellemvilág üzenete. – fűzte hozzá magyarázatképpen, értetlen tekintetemet látván.
- Aha – tarkómat vakarva hajoltam hátrább, miután ráközelítettem az újságra, hogy az apró betűs részt elolvassam. - Szép. Írország. – jegyzem meg nemtörődöm módon. Nehezemre esett elhinni, hogy a Szellemvilágnak saját híradó-és reklámhálózata van.
- Elolvastad egyáltalán rendesen, Lady? – szólt Ramiel számon kérő hangon, mintha totálisan elrontottam volna valamit, sámán módjára, ami érthető is lenne, hiszen pályakezdő vagyok, hogyan várhatná el tőlem, hogy otthonosan mozogjak a témában?
- El, természetesen! Nincs baj az értő olvasásommal, tökéletesen felfogtam, de nem látom át, hogy miért kellene Írországba mennünk.
- Buta. Mint sámán, neked csak hasznos lehet, már tanulmányi szempontokból is! Nagy célokat akarsz elérni, nemde? Hát ehhez szükséges, hogy jobban beleásod magad a Szellemvilág történéseibe, ha így reagálsz mindenre, akkor semmi értelme annak, hogy sámán legyél, sőt akkor még ezt a jelzőt sem érdemled meg, mely már egymagában is a legtöbb ember fölé emel. – tartott magasztos beszámolót erről. Legutóbb akkor kaptam tőle ekkora fejmosást, amikor felvetette, hogy egy tanár után kellene néznem, ki bevezet a harcművészetekbe, hogy jobban összhangban legyünk lélekegyesítéskor és ki tudjam használni minden tudását. Elhúztam a számat, igen kellemetlen pillanatok egyike volt, pont egy tér kellős közepén kellett litániát tartania erről. De egyelőre a keresésben sem jártunk sikerrel. Azonban jól tudtam, hogy a generális csak jót akar nekem, mégis ez olyan bonyolult…
- D-de, hogy elmehessünk ahhoz igazolást kell kérnem a suliba, meg kell beszélnem a nagyival, pénzt kell kérnem apától a repülőjegyre, nyomos indokkal kell előállnom a „miért” kérdésre és… – számoltam ujjaimon a teendőket, de a generális pillantása, mellyel mintha átlátott volna rajtam, ahogy a mentségek mögé próbáltam bújni, mindent elárult. Őt nem tudom átverni ilyesmivel. Nagyot sóhajtottam és beláttam, hogy el kell halasztanom a délutáni pihenőt és nekikezdhetek a szervezkedésnek.

Két nappal később már a repülőn ültünk és fentről nézhettük Írország gyönyörű táját. Nagyon remek volt a kilátás, bár belül kissé aggasztott a dolog, tényleg nem vagyok jártas a sámánkodás terén, hiszen mennyi ideje, hogy Ramiellel egyességet közöttünk? Pár hónapja csupán…
Megborzongtam, ahogy a kellemes szellő megcsapta az arcomat a Dublini repülőtér épületének elhagyása után. Azt se tudtam merre kellene mennünk először, vagy hol kellene kezdeni és legfőképp micsodát.
- El sem hiszem, hogy rávettél erre! – panaszkodtam a generálisnak, ahogy a térképet tanulmányozva elindultam az egyik legközelebbi lakótelepülés felé. - Mi lesz, ha elrontok valamit? Vagy ha nem ér semmit ittlétem, vagy ha nem látom azt, amit kell…Ramiel rendkívül gyakorlatiasan fogadta kétségbeesett szavaimat, nem egyszer kellett már hasonlót végighallgatnia tőlem és igyekezett mielőbb lebeszélni a fölösleges aggódásról. A hátamon pihenő nagyobb hátizsák pántját morcosan igazítottam meg a vállamon, sokat segítene a térkép, ha nem csak angolul lennek ráírva a helyiségnevek. Wáá! Miért Németországban kellett élnünk évekig?
Miközben a térképet bújtam, késve értek el hozzám a generális figyelmeztető szavai, ahogy valakit majdhogynem sikerült eltipornom előre való menetelésem során. Szerencsére a méret és erőkülönbségek meglátszottak, így csak tökéletesen neki mentem, majdhogynem mindkettőnket kibillentve egyensúlyából. Nekem szerencsére sikerült legyőznöm a gravitációt, ezzel megúszva a földdel való ütközést, mely ritkaság számba ment nálam!
- El-elnézést – mondtam zavartan, szégyellve magamat, hogy ilyen topa voltam és ügyetlen és, miért kellett nekem hangosan beszélnem imént a generálissal? Ez olyan ciki…

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raidoku Hayate
Sámán
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 17
Join date : 2012. Nov. 18.

Character sheet
Furyoku:
400/1000  (400/1000)

TémanyitásTárgy: Re: A Dullahan átka   Pént. Szept. 13, 2013 11:58 pm

Raidokuval Japán utcáit járjuk egy ideje, amikor az arcomba sodor a szél egy újságpapírt. Morgolódok egy keveset, mert meglepett a dolog, de észreveszek egy érdekes hirdetést.
- Raidoku megint utazunk! - fordulok felé vidáman, mert megláttam a világ egyik legfurcsább hirdetését.
- Mi? Hova? - kapkodja a fejét, mert eddig csöndben sétálgattunk, biztosan belemerült a gondolataiba.
- Írországba! - mondom vigyorogva, de ő erre csak kérdően felhúzza a szemöldökét – Láttam egy nagyon érdekes hirdetést, amit a magunkfajtának tettek ki. - magyarázom, de ismét egy kérdő pillantás a válasz – Írországban valami Szent Patrik napra csináltak zöld színű sörös fagylaltot! - mutatom, felé az újságot ahol nagy zöld betűkkel ki van írva, hogy „SÖRÖS FAGYI CSAK EZEN A HÉTVÉGÉN!”. Amint elolvasta a fagyi szót Raidoku hihetetlen sebességgel megindult a reptér irányába, rohanva tudtam csak lépést tartani vele. Lassan elérjük a repülőteret, ami mint mindig most is tele van emberekkel, mozdulni is alig lehet.
- Egy jegyet kérnék a Dublini gépre! - mondom kedvesen az eladólánynak, aki eddig egy magazint bújt, felpillant, de a tekintete nem az én arcomon akad meg hanem, egy kicsit arrébb, pont ott ahol Raidoku lebeg. A lányon átlagos reptéri egyenruha van, bár arca meghazudtolja fiatalossága a korát, komolytalansága rátesz egy lapáttal, hogy nem is itt lenne a helye, hanem az iskolában. Szemei sötétkéken ragyognak akár egy tó a holdfényben. Haja fekte volt, mint az éjszaka, de bugyuta arckifejezése mindennél viccesebb volt, amit valaha láttam.
- Nem inkább kettőt? - kacsint rám egy vigyor kíséretében, értetlenül nézek, majd látom, hogy megjelenik mellette egy kék lángcsóva, ami átváltozik egy kismadárrá és leszáll a vállára.
- Ezzel a géppel megyünk mi is! Esetleg mehetnénk együtt. - mondja kedvesen a kismadár, akinek tollai kékek akár az ég és hangja egy kedves nőére emlékeztet, aki még a templomban volt a társam. Raidokura pillantok, aki szintén értetlenül néz, gondolom neki is feltűnt a hangbeli hasonlóság, hiszen ugyan onnan jöttünk.
- Tehát akkor két jegy lesz a Dublini gépre! - üti be a gépbe, én kifizetem, majd megvárom, ameddig összeszedi a cuccait és megérkezik, leginkább iskolás lány ruhára emlékeztető ruházatban.
- Indulhatunk? - kérdezem, amire csak félénken bólintott egyet, ahhoz képest, hogy az előbb még kacsintgatott vigyorogva, eléggé megváltozott a jelleme, de hát mit lehet tenni… Sose értettem az embereket, és szerintem ez életem végéig így marad. Felszállunk a gépre, és mivel nem tudom elviselni a csendet, megpróbálok beszélgetést kezdeményezni miután felszállt a gép.
- Mióta tudsz róluk? - bökök a tekintetemmel Raidokura, anélkül, hogy bárki is felfigyelne ránk.
- Egész kicsi korom óta… - mondja mosolyogva, miközben a padlót bámulja – Az egész családom sámánokból áll és én vagyok az, akiben a leggyengébb volt a sámán vér és csak nemrég sikerült elsajátítani a lélekfúziót és… - ezt a részt a kelleténél kicsivel hangosabban mondta és az összes körülöttünk ülő ember minket néz.
- Egy kicsit halkabban… - súgom neki, mert nem mindenki kezeli jól a szellemkedvelőket -  Mi is a neved? - kérdezem meg, amitől belepirul a zoknijába… mint mondtam furcsa, de egész kedves.
- Sachi Sora… - suttogja zavarban.
- Sachi! Hagyd már ezt abba, sose leszel képes normálisan harcolni! - csípi meg az arcát a kismadár, akinek még mindig nem tudjuk a nevét – Amúgy az én nevem Frei. - válaszol a még fel nem tett kérdésre, pont akkor, amikor fel akartam tenni.
- Pont most akartam kérdezni! - dadogja zavarban Raidoku.
- Legalább kiderült… - mondja Frei. Az út többi részét átaludtam, és mikor megérkeztünk Sachi ébresztett fel egy barátságos vállrázással.
- Megjöttünk Dublinba. - mosolyog kedvesen, majd leszállunk a gépről és egy hatalmas reptéren találjuk magunkat, nem tudom Sachi volt-e már Dublin-ban, de nekem itt még minden olyan új.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zack Valdorf
Sámán
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2013. Jul. 03.

Character sheet
Furyoku:
100/400  (100/400)

TémanyitásTárgy: Re: A Dullahan átka   Szomb. Szept. 14, 2013 2:44 am

Zack éppen a szobájában ült, és dolgozott a laptopján.
- Unatkozooom. - Szólalt meg hangosan Zero. - Nem csinálunk soha semmit, csak itthon ülünk, te dolgozol én meg nézem a tv-t. Ráadásul a pénz meg csak gyűlik, lassan te leszel a leggazdagabb ember a földön. El költhetnéd valami jó új autóra vagy nem tudom.
- Azért a világ leggazdagabb embere az túlzás és minek vegyek autót ha nem tudok vezetni?
- Csak. Hogy menőnek nézzenek. És azt se értem hogy miért nem jársz el szórakozni, vagy csajozni. Szerintem helyes vagy és a csajok tuti rád cuppannának, ha érted hogy értem.
- Oké, ezzel most állj le! - Mondta kicsit dühösen Zack. - Nekem már volt szerelmem és...
- Ajj, istenem ne drámázz már! Túl sok szappanoperát nézel! Nem is értem azoknak mi a lényege.
- Miért, hát nem izgalmas azt nézni, hogy Alejandro elhagyta Lutecitát, Seherezádéért, de közben már Santiago-val összejött viszont ezt ő nem tudja?
- Ööö... Nem!
- Te meg állandóan csak a Comedy-t bámulod.
- Az legalább vicces. Egyébként ide engedsz egy picit? Fejlesztenem kéne a weblapom.
- Most nem.
- De miért?
- Így is én fizetem neked, meg ráadásul az én nevemen van, mindenki úgy tudja hogy az enyém, még a live-os videókban is én vagyok, szóval csönd.
- Hát mivel én szellem vagyok nem nagyon tudnám!
- Na jó, gyere.
- Ez az! - Zero netezett egy kicsit, majd egyszer csak hangosan felordított. - Menjenek már a francba a sok hülye hirdetésükkel! - Majd az arc kifejezése mérgesből hirtelen átváltott döbbentbe. - Zack ezt nézd!
- Ez meg mi?
" Sámánok, figyelem! Ezt az üzenetet a normális emberek egy "az oldal nem jeleníthető meg" írásnak látják, szóval ha nyilvános helyen olvasod ezt se kell aggódnod. Szóval akkor az üzenet ami a sámánoknak lét fontosságú:
Gyere el Írországba, mert ott jó Smile"
- Ennyi? " Gyere el Írországba mert ott jó", és egy smiley? Ekkora baromságot. Még csak azt sem írják hogy hova kéne menni.
- Nézd Zack, itt alul még van egy térkép és be van jelölve a hely a hova menni kell. Ugye elmegyünk?
- Téged idézve: " Ööö... Nem."
- De most mi jó abban hogy egyfolytában itthon ülsz?
- Hát tudod sok a munka.
- De ha elhozod a Laptopod ott is tudsz dolgozni, ezért is költözhettünk Japánba.
- De ott biztos nem lesz erre időm, ha elmegyek.
- Na, kérlek. Egyébként mondták már hogy sokat dolgozol.
- Tényleg? Ki mondta?
- Én mondtam és mondom most is!
- Hát nem is tudom. Mondjuk a múltkori telefonbeszélgetésünk alkalmával, a főnök is utalt rá hogy pihenhetnék egy kicsit.
- Kérlek, jó móka lesz, meg talán becsajozol és még az is lehet hogy ölhetünk majd embert is. - Mondta Zero felcsillanó szemmel.
- Tudod mit? Elmegyek, de nem fogunk embert ölni.
- Tessék, miért?
- Mert a törvény bünteti és egyébként se akarok megint bekattanni!
- Nekem így is jó, meg egyébként ezt az esküt egyszer tuti megszeged.
- Kinyomtatom a térképet és indulhatunk. - Mondta Zack nem figyelve Zero előző mondatára és elmentek a reptérre. Majd a repülőn Zack unalmában, elkezdett beszélgetni Zeroval és nem érdekelte ha mások hülyének nézik.
- Egyébként Zero, te voltál már ilyenen?
- Nem. Igazából nekem sincs több tapasztalatom a sámánokról mint neked, sőt talán nekem még kevesebb is van. - Természetesen az emberek felfigyeltek a "magában beszélő" Zack-re és úgy néztek rá mint valami torzszülöttre.
- Na várj egy kicsit, el megyek wc-re. - Mondta Zack, Zero-nak majd kifele menet véletlenül neki ment egy embernek. - Ó, elnézést kérek.
- Semmi baj, uram. Várjon csak, ismerős a hangja. Nem az öné a Web Oldal.
- Hát de, igen.
- Egyébként szerintem nagyon találó neve van.
- Értem, köszönöm.
- Mellesleg engem Pénteknek hívnak, természetesen az ön nevét már tudom.
- Péntek? Ez eléggé furcsa név.
- Igen. Tudja én egy lakatlan szigeten éltem, de egy ember adott nekem nevet, megtanított írni, olvasni és beszélni is. - Egy ember a repülőn felfigyelt a beszélgetésükre.
~ Azta, ebből tök jó könyv lenne. ~ Gondolta, majd elővett egy tollat és egy papírt és elkezdett írni.
- Rendben, de most már megyek wc-re, örültem a találkozásnak, kedves Péntek.
- Viszlát. - Mikor Zack kinyitotta a wc ajtóját, meglátta a másod pilótát, illetve egy nőt, amint éppen szexuális kapcsolatot akarnak létesíteni, ebből kifolyólag a nőn nem volt ruhanemű és hát hogy is fogalmazzak... Nem úszta meg szárazon. Zack zavarba jött és gyorsan becsukta a wc ajtót, majd inkább vissza ült a helyére.
- Na mi tartott ilyen sokáig? - Kérdezte Zero.
- Majd később elmondom csak könyörgöm szálljunk már le. - Mikor megérkeztek egyből elindultak és Zero navigált. Zack ment egy utcán és hallotta ahogy valakik beszélgetnek.
- Itt balra. - Mondta Zero, majd mikor Zack balra fordult neki ment egy lány és mint kiderült ő és szellem társa beszélgettek.
- El-elnézést. - Kért bocsánatot szinte azonnal a lány.
- Semmibaj. - Válaszolta Zack. - Csak legközelebb halkabban beszélj a szellem barátoddal, mert erre felfigyelhetnek az emberek. - Mondta majd elindult előre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
FaustVlll

avatar

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2012. Aug. 07.
Age : 25
Tartózkodási hely : Elizám ölében fekve

Character sheet
Furyoku:
2/1  (2/1)

TémanyitásTárgy: Re: A Dullahan átka   Szomb. Szept. 21, 2013 8:35 am

A kis kalandunk tovább folytatódik, de vajon milyen irányba?
Látom ketten közületek találtak is egy utitársat aki velük tartott / tart a repülés és az utazás során Zack még egy ZS kategóriás pornófilmnek is a szemtanúja lehetett XD, ezzel semmi gond nincs az azonban, hogy tovább jönnek-e veletek utatokon, az rajtatok múlik, illetve, hogy lesz-e erőtök kijátszani őket (Ennek fényében át tudom venni bármelyik NJK kijátszását ha előtte a játékos PŰ-ben kérvényezi tőlem, hogy könnyebb dolgotok legyen)

Csapjunk is bele a pudingos lecsóba!
A reptér teljesen átlagos. A nap folyamán mindig telis tele van emberekkel, akik a dolgukra sietnek gépről le, vagy a géphez futnak sietve, hogy elérjék azt. A hírdetésetek nem árt ha még kéznél lesz, mivel egy furcsa dolog történt vele, (aki neten nézte meg vagy elhagyta útközben az talűlni fog a reptéri hírdetőfalon egy ugyanilyen lapot, melyet szintén csak ők látnak) a lapon és a hirdetéseiteken amely nálatok van már teljesen már szöveg áll mint azelőtt.
"Bármely Sámán aki olvassa ezt az üzenetet, könyörgöm siessen! BarrowHolme faluijában... furcsa dolgok történtek a falusiakkal. Siessenek, valaki segítse....."  A szöveg felénél az íróeszkös amely feltehetőleg ecset volt egy cikázó vonalat húzott, mintha az írója siettében otthagyta volna a levelet. Hogy jelent meg ez az írás? Miért tűnik úgy mintha egy ember szavai lennének ezek nem pedig egy rendes felkérés? Ki tudja. Barrowholme a neve a falunak amelyet kerestek. Az internet és az legrészletesebb ír térképek állnak a szolgálatotokra, ám az említett hely sehol sem található, azemberek többsége nem tud semmit erről a faluról, még a helyiek sem. Az egyetlen nyom amin elindulhattok, hogy faluról révén szó valúszínűleg a vidéki Írország szívében kell majd keresnetek. (Hayate te kitérőt tehetsz a Dublini Saint Patrik napi banzájon a sörös fagyid és az infógyűjtés miatt, de a többiekk is nyugodtan mászkálhatnak a városban szabadon az indulás előtt, a lényeg hogy minél több infót gyűjtsetek mielőtt távoztok azzal a szinte semennyi infóval amivel útnak indultok Smile) Galway egy központi falucska a vidék szívében. Történelmi és egyéb kultúrális örökségek és írások százai találhatók ennek a falunak a könyvtárában, amely hatalmasabb mint némelyik épület Dublinban. Talán jó ötlet lehet a könyeket segtségül hívni a nyomozás során, vagy a sokat tudó öreg helyieket kérdezgetni. A falusiak vendégszeretőek és nyugodtak, azonban túrista még a falu központi léttére is csak elvétve akad, ezért módfelett nyugodt a kis helység. Szeretném kérni, hogy mindhárman jussatok el ebbe a faluba a kis utitársaitokkal vagy nélkülük, a másik játékosokkal még nem találkozzatok, futólag láthatjátok egymást a falu népe között és a szemmeleiket, de interakció ne legyen még. A falusi nyugalmat egy mély, rekedtes kiabálás töri meg amely a főtérről jön.
-Mind itt fogtok pusztulni!  Visszatért én mondom nektek, a saját szememmel láttam! - Egy öreg fickó az aki görnyedt és remegő testtartása ellenére elég aktívan és fürgén lépdel emberről emberre, hogy a fülükbe kiabálja értelmetlen prédikációit. A fickón a flúgossága ellenére észrevehettek egy másik érdekességet. Egy kör alakú, pecséthez hasonlító jel van a hátán. Ez a pecsét vérvörös színnel izzik a fickón, ám ezt a tényt úgy látszik ő is és a járókelők is figyelmen kívül hagyják, vagy nem is látják? A körben furcsa jelek tucatját látjátok amelyek ugyanígy izzanak. Posztotok odáig tartson, hogy ezt észreveszitek a fickón, illetve döntsétek el hogy odamentek-e hozzá, avagy sem, ha igen akkor szeretném látni a posztotokban hogy látjátok az odasétáló többi játékost és szellemeiket, ezt még beszéljétek meg egymással, de párbeszéd még ne legyen, mindenkit az öreg kössön le.

A jel amely a fickón van, a számokat nem látjátok csupán a furcsa jeleket.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Dullahan átka   

Vissza az elejére Go down
 
A Dullahan átka
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Sámán Király Szerepjáték :: Játéktér :: Játéktér :: Anglia-
Ugrás: